Hogy miért vagyok egyedülálló?

Tényleg érdekel? Elmondom.

A kérdés, amibe nap mint nap belebotlom, jön utánam, éget, kísért és válaszként udvariasan mindig ugyanazokat a kliséket kell ismételgetnem.

Szandikám, nincs semmi pasi? NINCS.

Hol is kezdjem… Ismerkedés. Utálok online ismerkedni, mégis fenn vagyok a Tinderen.

Mii? Te? Tinderen? Minek neked Tinder? Tök jó csaj vagy. Egyébként is ez egy hülyeség. Amúgy sem online kellene ismerkedned.

Hát köszönöm.

Kérdezem én, mégis hol?

Oké, mozduljunk ki. Elmegyünk iszogatni, kisebb vagy nagyobb társasággal. Jó a hangulat, telik az este.

A lányok elmennek mosdóba. Igen, már elmúlt az az időszak, hogy csak párban tudom felkeresni a mellékhelyiséget, így előfordul, hogy egyedül indulok el.

Felkelek és elindulok a mosdó felé, ügyelve rá, hogy a legkisebb feltűnést keltsem (ami 180 cm-el elég nehéz, tegyük hozzá) és még véletlenül se tűnjön vonulósnak a járásom.

Érzem, ahogy több szempár is rámszegeződik, összenéznek a hátam mögött.

Köszönöm, jól esik, bár azért várom, hogy odaérjek a mosdóba. Közben lejátszom a jelenetet a fejemben az egyik romantikus filmből, hogy megérkezik a nagy Ő, egymásba botlunk a bejáratban, vagy mikor visszafele sétálok, leszólít a pultnál.

Hát nem, nem történik meg, így visszasétálok a társaságomhoz.

Közben a felszolgáló srác szemezni kezd velem, rendkívül udvariasan kiszolgál, viccelődik, de nem, nem csúsztatja oda az elérhetőségét kiscetlin, mint a filmekben és ő sem hív meg semmire. De még csak meg sem kérdezi, mikor járok arra legközelebb. Valószínűleg várja otthon a barátnője. A többi nézelődő közül sem jön oda senki, társasággal vagyok, mégis milyen ciki lenne odapofátlankodni, meg különben is, biztos van barátom.

Később úgy dönt a társaság, hogy egy szórakozóhelyen folytatjuk az estét. Már én is kicsit be vagyok csiccsentve, hát táncoljunk. Már ez is sokkal visszafogottabban megy, mint 10 évvel ezelőtt, jó is ez így.

És láss csodát, a táncparketten sem botlom a nagy Ő-be.

A következő dolgok szoktak előfordulni:

Odajön az összes külföldi egyetemista, minden mindegy és buli az élet alapon és miután harmadszorra ismétlem magam, hogy nem beszélek angolul, továbbállnak.

Ezután jön a részeg, aki nem kér fel táncolni, csak bűzlik az alkoholtól és taglalja, hogy milyen jól nézek ki.

Esetleg felkér táncolni a szótlan fiúcska, aki nagyon kedves, csak a férfiasság egyetlen cseppjét sem vélem felfedezni benne, így én állok tovább, miután udvariasan táncoltunk egyet.

És hol vannak a többiek? A mai férfiak?

Ez egy következő téma lehetne, így nem fejteném ki különösebben, de vannak a kapcsolatban állók, a kapcsolatban álló társkeresők, a félkapcsolatban állók, az annyira elegáns férfiak, akiknek derogál felkelni a pulttól, illetve a szereptévesztők, akik várják, hogy a hölgyek meghívják őket egy italra (amire tegyük hozzá, ma már elég sok esélyük van).

Felmérve a terepet, azt mondom, menjünk és együnk egy Gyrost. Buli letudva.

Így hát maradjunk az online ismerkedésnél. 

A Facebookon és Instagramon azért minden napra jut egy-egy ismerősnek jelölés, bekövetés. Hú de izgi. Általában 10-ből 9-szer nem ismerjük egymást és ugyanennyiszer az lenne az illető célja, hogy megismerjük egymást, de ezt csak 10-ből 1 vállalja és szökőévente 1 veszi is a fáradságot, hogy ezt egy rövidke levélben jelezze.

Az online ismerkedés egyetlen előnye, hogy nagyjából két mondat után eldönthető, érdemes-e az úrra több időt fecsérelni, bár igyekeznem kell odafigyelni, hogyan fogalmazok, nehogy érkezzen a kritika: Szandi, válogatós vagy.

Igen. Az vagyok.

És képzeld! Nem kell kockahasad legyen, sem pénzed vagy BMW-d. Nem érdekel, mennyibe került az órád vagy hol vetted a pulcsid. Ezek nem túl sokat tesznek a férfiasságodhoz.

Ellenben értékelem, ha helyesen írsz. Megteszed az első lépést, udvarias vagy, de nem unalmas. Nem írsz litániákat majd találkozol velem és a randin meg sem mukkansz. Nem faggatsz a kedvenc színemről. Nem az az első kérdésed, hogy hány éves vagyok, mert tudod, hogy egy nőtől ilyet nem illik kérdezni.

Van humorod. Nem vagy fellengzős. Nem kérkedsz azzal, hogy neked mennyire jó az értékrended. Nem húzol jobbra Tinderen, ha utána nem írsz rám. Hidd el, én nem fogok rád írni és elmondani, milyen jó pasi vagy.

Kérlek, ne kérdezd meg, hogy mi a szitu, se hogy mizu, mi a helyzet, illetve hogy vagyok. Annyira unalmas.

Ja és igen! A kedvencem.

Nem, nincs kedvem eltölteni egy kellemes estét kötöttségek nélkül.

Köszönöm a nagylelkűséged, de nem.

Na mindegy, szóval egy jó kezdés után áttérünk rá, hogy jobb lenne személyesen megismerkedni.

Tudod, hogy hova akarsz vinni randizni, azt is, hogy mikor és hol fogunk találkozni, de nem erőlteted rám. A határozottságoddal eléred, hogy én is úgy szeretném, ahogy te kitaláltad, mert igazi férfi vagy.

Miután leültünk, megérkezik a felszolgáló és nem nekem kell mondanom, hogy még egy kis időre van szükségünk, hogy kiválasszuk, mit iszunk. Majd eldöntjük, te is megnézed az itallapot és miután én kértem, nem vágod rá, hogy neked ugyanez lesz. Inkább már előre megkérdezed, hogy mit fogok inni és intézed a rendelést.

A randi jól sikerül, nem kell néznem sunyiban, hogy mennyi ideje ülünk ott és mérlegelnem, mikor nem gáz lelépni. Van kisugárzásod, nem mindvégig az az érzésem, hogy háromszor körbefutlak vagy megeszlek reggelire. Az idő csak úgy elröppen.

Közben kiderül rólad, hogy színes egyéniség vagy, vannak céljaid, van véleményed a dolgokról, de ezt úgy adod a tudtomra, hogy közben engem is meghallgatsz, nem vágsz a szavamba és érdekel az én véleményem is.

Majd a végén megkérdezed, hogy találkozunk-e még, nem online sunnyogva utalgatsz rá.

Nem küldesz szíveket, meg puszikat, sem szíves puszikat az első, második, sokadik beszélgetés alkalmával sem.

És nem használod a szégyenlős smiley-t. Azt semmiképpen.

Rosszul vagyok tőle, egy csajtól szexi, de tőled ultraciki, boccs.